Üveghegyi tébolyda: Amikor a mese és a szerep sem passzol

Szeretem a meséket, mert esszenciálisan tartalmazzák életünk ősi szerepeit és mintázatait, kincsek rejlenek bennük.

A klienseim életének történeteiben utazva azt tapasztalom, hogy a meséik nem csak a fejük tetejére álltak, hanem egyenesen megtébolyodtak. Ennek következtében egy ismétlődő szenvedés-ciklusba ragadnak, mert ott sem a mese, sem a szerep nem passzol egymáshoz…

A gonosz mostoha fétise

A férfiak között kétségkívül az egyik legkedveltebb szerep a "legkisebb királyfi". Viszont útnak a világ kincséért sem indulnának. Sőt, Tündérszép Ilona is savanyodhat Tündérországban, és Csipkerózsikát is a por lepheti be a tövises várában, mert a királyfik fétise ma a „gonosz mostoha”.

Így lehetséges az, hogy Jancsi a boszorkánnyal együtt eszi meg Juliskát.

Sok férfi jár nőtől-nőig, ismételve az anya-fiú (vagy mostoha) kapcsolatát, és ezt bármilyen színpadon képesek játszani. Teljesen mindegy, hogy a díszlet éppen Misi a Mókus, vagy a Futrinka utcára van berendezve.

Nők a mostoha szerepében

Mivel ekkora a kereslet, az megteremti a kínálatot (vagy fordítva, ezt mindenki döntse el maga). A nők tömegesen lépnek be a gonosz mostoha szerepébe, és játszadoznak gyermeteg férfiakkal, miközben a molyok vidáman emésztik el aranyozott ruháikat.

Ha ilyen kerge mesékbe születik bele a gyermek, rendesen feltarisznyázzák az életre, éppen csak abba a pogácsába majd a foga törik bele…

A rendrakás az Üveghegyen

Férfiként egyszerűen nem kerülhetjük el, hogy elindulva megküzdjünk a magunk férfiasságáért, és majd a végén a sárkány karmaiból megmentsünk egy hercegnőt. Vagy kiállva a három próbát, nekünk adják a kezét.

Nőként pedig vállalnunk kell annak kockázatát, hogy bizony a férfit nem mi neveljük és irányítjuk az életben.

Jó lenne már összehozni a meséket a szereplőkkel, hogy haladni lehessen, és ne csak végtelenül bolyongani bennük…