„Minden szívnek szívekre van szüksége ahhoz, hogy virulhasson.”

(Árkossy Károly)

A szeretetnél erősebb függőséget okozó szert még nem talált az emberiség, pedig szinte beleszakad, hogy leljen valamit, amivel a hiánya pótolható.

A saját élettörténetem mellett több száz ember történetét ismerem. Nincs két egyforma, mégis a lélek száz szobájában való utazás közben végül csak arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy felnőtt életünk megelégedett, boldog sikere attól függ: mennyi szeretettel találkoztunk életünk korai szakaszában.

A #boldog trend mögötti valóság

Nem az Insta, Facebook stb. #boldog, #sikeres trendről beszélek, mert ezek legtöbb esetben nagyon mély hiányokat próbálnak kitakarni. Szerencsés esetben a posztolók eljutnak egy terápiás fotelig, mielőtt valami kreatív módon véget vetnének az életüknek.

Paradox módon végül is csak visszaigazolódik, hogy a szeretet a legnagyobb erő kerek e világon. Több mint 2000 éve biztosan hirdetik nekünk embereknek, valahogy mégsem sikerül ezzel jól élnünk. Hol csúszhat el a történet?

A szeretet tanulható mintázata

A szeretet sajnos nem egy kifejlett, kész ösztön bennünk a világra érkezésünkkor (mint mondjuk a légzés). Csak a rá való képesség és az iránta érzett hatalmas igény és sóvárgás van a csomagunkban.

A saját, egyedi szeretet-mintázatunkat az alapján rajzoljuk meg, hogy tudtak-e bennünket úgy szeretni, ahogyan nekünk lett volna szükségünk rá.

Hogy mi? Ez bolond, vagy szektás! Még hogy úgy szeretni, ahogy a csemetének jó? Badarság, mi lesz úgy belőle? Ha sír, hagyni kell, nehogy felkapjon, s különben is a tüdeje is erősödik, hogy fog egyébként felnőttként tisztességesen üvölteni...

Mindenki gondoljon bele: mennyi olyan szeretettel találkozott, aminek a fókusza az volt, hogy minket megértve és figyelembe véve szeressen, akár önmaga kárára is?

A kiérdemelt vs. a feltétel nélküli szeretet

A szeretetet tanuljuk. A minket ért hatások formálják ezt az érzést bennünk, és a kifejezési formákat is ilyenkor kezdjük elsajátítani. Az első, amit nagyon gyorsan megérzünk és elsajátítunk, hogy mi a szeretet fókusza: ez egy olyan bónusz, amit ki kell érdemelni, vagy alapból járhat nekünk, csak azért, mert vagyunk.

• Amikor a szeretet "kiérdemelendő" címkét kap: Megszülheti a megfelelési kényszert, a manipulációt. Az értékünk és szerethetőségünk szorosan összefonódik a teljesítményünkkel. Felnőttként ebben az esetben a szeretetet teljesítmény és érdem alapján tudjuk csak értelmezni, így adunk és teperünk, hogy valakitől megkapjuk.
• Amikor megéljük a feltétel nélküli szeretetet: Ez olyan kiteljesítő és önértékelést megerősítő folyamatokat indít el, amivel képessé válunk önmagunkat és embertársunkat úgy szeretni, ahogy nekünk/neki jó. Ilyenkor tudjuk felfedezni önmagunk és mások igazi értékét anélkül, hogy bármi hasznunk lenne belőle.

A nevelés és a szeretet szétválasztása

Az elváró, feltételhez kötött szeretet béklyót helyez ránk, csökkenti a saját önértékelésünket. Sok esetben érezzük benne: ez a hatalom/kontroll egy eszköze. Nem rólunk szól, inkább arról, hogy azt tegyük, ami mások szerint helyes.

Mielőtt mint „liberális” gondolkodót máglyán égetnének meg, gondolják át a következőt: Ismerik-e azt a mondatot, hogy „Isten úgy szerette a világot…”? Amennyiben el is olvassák a teljes 66 könyvet, érthetővé válik, hogy a szeretet konzervatív irányelvek szerint sem egy kiérdemelhető érzés, hanem megelőlegezett és elvárásoktól mentes.

Az a szeretetet átélő személy felelőssége, hogy mit kezd vele: megbecsüli, vagy eldobja. Ennek természetesen majd lesz következménye.

Hatalmas lépés lenne, ha a szeretetet és a nevelést ketté tudnánk választani. Hogy az első járjon és jusson mindentől függetlenül, a másodikkal pedig határokat adnánk és következményeket. Így talán kevesebb visszaélés lenne a szeretet köntösébe bújtatva, és sokkal több szív virulhatna.