Fogyasztók és elfogyasztottak: Toxikus kapcsolati dinamikák a "jobbra húzás" korában

Bajban van az, aki őszinte, átlátható, érzelmileg korrekt, játszmáktól mentes, kölcsönös kapcsolatot keres. Az ilyen kapcsolódások piaca szinte eltűnt a jobbra-balra húzás útvesztőjében.

Nemtől függetlenül megfigyelhető, hogy a kapcsolódás valahol a fogyasztás köré szerveződik: ő tetszik, jobbra húzom; nem tetszik, balra. Azt a látszatot keltve, mintha a szupermarketben válogatnánk. Az emberek bekerültek a könnyen eldobható kategóriába.

A kukázott kapcsolatok

Ez abból is látszik, ahogy kezelik a kapcsolatok végét. Nagyon sokan egyszerűen eltűnnek, elérhetetlenné válnak, ki-x-elik a másikat, minden magyarázat nélkül. Mint a feleslegessé vált szemetet, egyszerűen kukázzák a partnert.

Képtelenek annak a feszültségét vállalni, hogy a másik szemébe mondják: szakítani szeretnének, találtak valaki mást, vagy csak nem akarják folytatni.

Ilyenkor az a fél, akiből fogyasztottak, egyedül marad a kapcsolat szálaival, és neki egyedül kell elvarrnia azokat. Megterhelő és fájdalmas folyamat ez, még annak is, aki erős önértékeléssel rendelkezik. Akik viszont maguk is önértékelési gondokkal küzdenek, hosszú időre bele tudnak csavarodni egy önmagukat bántó és leértékelő spirálba.

Pedig az igazság az, hogy ez nem róluk szól. Semmi közük ahhoz, hogy így hagyták ott őket. Egyszerűen csak egy "fogyasztó" áldozatává váltak.

A predátorok logikája

Itt most nagyon könnyű lenne pálcát törni az így működők felett. Viszont azt tapasztalom, hogy a legtöbbjüknek nincs rálátása arra, mit is csinál. Saját belső félelmeik mentén okoznak maguknak és a környezetüknek egyre több és nagyobb fájdalmat.

Ma az egyik legértékesebb képesség, hogy meg tudjuk különböztetni, mi miről és kiről szól! Rálátni arra, hogy a toxikusan működő fél nem miattam toxikus, hanem a saját játszmáinak a foglya. Vegyem észre, hogy viselkedik velem: megadja-e a tiszteletet, figyelmet, ragaszkodást, vagy csak elfogadja, amit kap, és vissza nem ad belőle.

Váljunk mi is fogyasztóvá?

Mi a megoldás? Váljunk mi is fogyasztóvá? Legyünk toxikusak, éljünk úgy folyamatosan, hogy a fájdalom jár a nyomunkban? Játszmázzunk, és valahol soha ne legyünk boldogok?

Vagy inkább tanuljuk meg érezni, mi zajlik bennünk és körülöttünk?

Én az utóbbira szavazok. Kockázatos és fájdalmas nyitottnak maradni. Mindenkinek megadni a bizalmat és a lehetőséget, hogy visszaéljen és fájdalmat okozzon. Ugyanakkor ennyit mindig hajlandó vagyok kifizetni, hogy tudjam: milyen is az a másik ember, hol tart, és mit szeretne velem tenni. Ha bánt, akkor ettől elhatárolódni és minél gyorsabban elköszönni.

Magammal akkor teszem a legtöbbet, ha nyitott tudok maradni. Így van esélyem arra, hogy végül olyan embert találjak, aki pont ilyen nyitott, és valóban kapcsolatot akar.

Ha a másik utat választom, és a következőből már én akarok "enni", óhatatlanul beleléptem a fájdalomspirálba. Leszek ragadozó, dögevő, és majd egy nagyobb ragadozó prédája. Mert mindig van nagyobb.