A Pamplona-effektus: Szerek és érzések

Két dolgot csillapítunk előszeretettel szerekkel: az érzéseinket, majd utána azok hiányát.

Érezni oly kockázatos, mint tangapapucsban január elején nekiugrani a Hargitának. Minden lépés egy katartikus megvilágosodás, közvetlen tapasztalása az élet igazi, kemény valóságának. Az érzelmi tudatosság pont ilyen közvetlen kapcsolat a történetem és annak rám gyakorolt hatása között.

A megvadult érzésbikuci

Azt kell mondjam, nem alaptalan a félelmünk a bennünk kelt érzésektől, mert erejük vetekszik a Pamplona utcáin kergetőző bikákban gerjedt feszültség többszörösével.

Kognitív elménk gondolati, fékező törekvése olyan, mint a gipszkartonra festett kerítés: elképesztően gondosan kidolgozott és végtelenül erősnek látszó… Viszont mikor a megvadult érzésbikuci elkezd robogni, agyunk könnyesre izzadja magát, azt mantrázva: „Jaj, csak neki ne szaladjon…”

Na, ezért iszunk, veszünk, szívunk, szúrunk, menekülünk és fojtunk…

A sivár sikátor

Miután mindent (is) bevetettünk, hogy végre ne érezzünk, jön a hiány… Mert milyen sivár is Pamplona utcája dübörgő paták, felkevert por nélkül? Semmi rengés, izgalom, vágy és szenvedély… csak a levegőtlen, sivár sikátor, ahová még szellő sem fúj be.

Hát ebbe biztos megfulladok, mint mikor Mujo nyakára vette a mellnyomást. Erre mondja a magyar, hogy ejsze ennek sem volt „füstszűrős sapkája…”

Szűk élettér helyett szabadság

Mi is legyen akkor, ha ilyen se-vele-se-nélküle ez a szerelem?

Először is, Pamplonában évente egyszer, és akkor is céllal viszik a bikákat, gondos előkészítéssel. S aki ott rajthoz áll, tudja, mire fizetett be. Az érzéseinket sem kell feltétlenül nagyon szűk élettéren tartani: minél nagyobb teret kapnak, annál békésebbek és kezelhetőbbek.

Amikor életre kelnek bennünk, teret kell adni nekik! Fussanak egy kört velünk, megérthetjük: éhesek, szomjasak, játékosak, vagy csak éppen valami szúrja a patájukat. Így esélyt kapunk, hogy tudjuk, mit kezdjünk velük, hogy kezelhetőek maradjanak.

Viszont ha fojtunk, már pakoljuk is a szállítóra őket, hogy induljanak a hírhedt bikafuttatás felé. Ott pedig úgy fogy a szer, mint 8000 méter felett a hozzáadott oxigén…

Mindenki eldönti: Ad vagy Vesz… mármint teret ad, vagy szert vesz be…