Az elsüllyedt költségek szabadsága: Miért ragaszkodsz a veszteséghez?

Kellett nekem közgazdaságtannal és döntéselmélettel foglalkozni…

Az elsüllyedt költség (sunk cost) egy innen származó fogalom. Nagyon röviden azokat a költségeket értjük alatta, melyeket az éppen aktuális döntésünk már nem befolyásol.

Többnyire lineárisan gondolkodunk, és adott pillanatban a teljes múltbeli kiadást próbáljuk figyelembe venni a döntéshozatalnál... ami rendszerint még nagyobb veszteségbe visz bennünket. Várjál, a logikád nem adja ki? Hozok egy egyszerű példát.

A kürtőskalács dilemmája

Megkívánod a kürtőskalácsot. Már el is képzelted, ahogy az édes, égetett cukros, diós íz simogatja az ízlelőbimbóid. Úton vagy, nem ismered a helyi sütödék színvonalát, random betérsz az egyikbe, és megveszed vágyaid tárgyát 30 lejért.

Sétáltok, és mikor cseppet meghűlt, beleharapsz. Valami nem adta ki a sütőnek. Nem azt kaptad, amiről ábrándoztál. A gyomrod korgón fejezi ki csalódottságát. Mit teszel? Elkönyveled a veszteséget, és veszel 15 lejért egy sajtos-tejfölös lángost, hogy valami élmény azért csak jusson a bendőnek is.

Ekkor odalép hozzád egy idegen, és felajánl neked 15 lejt a számodra fertelmes kürtősért. Na most mi lesz?

Általában rögtön átfut az agyunkon: „Most bukjak 15 lejt?” Pedig ez már abban a pillanatban nem releváns! Az előző pillanatban nem 30 lejt buktál igazán, hanem a vágyat az ízorgiára. A 30 lej már elsüllyedt költség.

A következő pillanat döntése már arról szól, hogy eladjam-e 15 lejért, és így ingyen legyen a sajtos-tejfölös lángos? Tehát itt nem 30 lejt buktam, hanem 15 lejt nyertem! Bukni akkor buksz, ha nem adod el a kürtőst. Mert akkor a gyomrodért indított élmény 45 lejedbe kerül 30 helyett.

Pszichés elsüllyedt költségek a kapcsolatokban

Hozzuk át ezt a lelki, pszichés dinamikáink mindennapjaiba.

Sok esetben azért halogatunk döntéseket, mert túl sok múltbéli érzést, tapasztalatot, „költséget” hozunk be, és próbálunk kiegyenlíteni, tudattalanul és nem korrekt módon.

Benne vagyunk egy kapcsolatban (mondjuk baráti vagy üzleti). Sok-sok energiát, érzelmet, törődést, anyagiakat pakoltunk bele. De érezzük: ez a kapcsolat már nem ad, inkább elvesz. Egyoldalúvá vált.

Mi tegyek? Sokszor hosszú ideig ragaszkodunk ahhoz, hogy mennyi mindent beletettünk, és elindul egy „megpróbálok még beletenni, csak hogy megtartsam” folyamat. Ezzel pedig a rossz érzést és a feszültséget csak növeljük. Az igazság az, hogy a jelen pillanatban ez már nem kölcsönös kapcsolat. Minden, amit előtte tettünk: elsüllyedt költség.

Itt nem az a kérdés, hogy elvesztem-e azt a sok jót, amit beletettem (mert annak kölcsönössége már elveszett). A kérdés az: Mennyit akarok még veszíteni ezután? Mert hogy veszíteni fogok, ha maradok, az pont fix.

Na de ilyen hidegen, számítón nem lehet gondolkodni! Hideg és számító? Vagy csak tudatos és korrekt? Az elsüllyedt költségek segítenek nekünk, hogy tisztábban lássuk: éppen mennyi az annyi, hogy mindenki nyerhessen.