Concorde-effektus: Kifizettem, ejsze, ha megnyuvadok is, megveszem

Az emberi viselkedést valami nagyon tudatos, kontrollált és átlátható tevékenységnek gondoljuk. Még szép! Ember, csak tudom, hogy nem vagyok ideges, nem is ütöttem akkorát, az asztal volt túl gyenge, hogy megroskadt...

Valahogy mégis könyvek tömkelege szól mindenféle viselkedési effektusokról, mikor az egyén a számára átláthatatlan motiváció mellett csapatja szopórollerrel, arcán széles vigyorral a pélóerdőben.

Az elsüllyedt költségek tévedése

A kognitív torzítások közül nagy kedvenc ez a Concorde, meg is járjuk vele, mint a francia–brit közös projekt a szuperszonikus utasszállítással. Mert, ugye, erről kapta nevét az effektus?

Történt ugyanis, hogy a két állam valami nagyot akart gurítani: mozgassuk a polgárainkat a hangsebesség többszörösével, waoooo! Ügyesen papíron kiszámolták, hogy még a világ s két nap nem lesz rentábilis, de legalább alaposan zsebbe kell nyúlni érte az állami bugyellárisban. Mégis minden észérvet félre tudtak tenni, röpke harminc évig nyomták bele a zsét, mint amerikai támaszponton a balkáni naftakupec az ingyen kerozint.

Hogy érthető is legyen, mi a nyavalya ez, elmondom egy mondatban: Concorde-effektusnak nevezzük azt a viselkedést, amikor csak azért ragaszkodunk valamihez, mert már időt és energiát öltünk bele. Magyarul az "elsüllyedt költségek tévedésének" is nevezik.

Bécsi szelet és rossz házasságok

Ez az effektus működik bennünk például akkor, amikor az étteremben az óriás bécsi és szalmapityóka-tál kétharmadánál jóllakunk, mégis betömjük, ha szemünk guvad is. Még szép, kifizettem! S most fizessek, hogy elcsomagolják? Duplán veszítsek, mi?!

Ugyanez varázsol el bennünket, amikor végeláthatatlanul öntjük a pénzt a vállalkozásunkba, mert – ugye – "egyszer csak be kell indulnia". Makacs dolog ez az effektus, a brit tudósok harminc évet szívtak vele, mire ki tudtak szállni a pénznyelőből.

És ez működik a kapcsolatainkban is. Amikor egy másik emberrel való közös létbe nem kevés fáradságot és energiát beletettünk már, de valahogy csak nem jön a boldogságos egymáshoz kötődés, nem közeledik a kölcsönös kielégülés, megbecsülés és egymás szenvedélyes szeretete... akkor ott maradunk.

Mert hát "már annyit beletettem". Ja, pubi, ha maradsz, még fogsz is. A számla növekszik, a bevétel meg sehol.

Az ellenszer: A porlás feltételhez kötése

Mégis mi az ellenszer? A józan tudatosság, a felkészültség és a tapasztalat. (Itt a tapasztalat a legerősebb tényező: aki egyszer már vidáman rollerezett emiatt, tudja, hogy a jeti létezik, és nem játék... jaj, az a medve.)

A székely sziklaporlás némi hátrányt jelent, mert – ugye – a „csak azért is ki kell bírni” erőst kiszolgáltat ennek a brit–francia Concorde-kórnak. Nem lenne butaság a porlás erős kitartását némi feltételhez kötni. Mondjuk lehetne ez a feltétel: hogy hozzon annyit, mint amennyit visz.

Na de, új üzleti vállalkozásba kezdenék: spéci roller ahhoz a bizonyos erdőjáráshoz. Aki a Concorde-ra vágyik, keressen bizalommal, jó áron megszámítom... van pár tippem, ki lesz nálam törzsvendég. Nyugi, nekem éves bérletem van!