Szeretnél nyerni? Akkor először tedd meg a tétet.

Képzelj el egy rulettasztalt. Ott állnak a játékosok körben. Vajon melyiküknek van egyáltalán esélye a nyerésre? Kizárólag annak, aki az adott időkeretben, a pörgetés előtt megteszi a tétjét.

Ugye badarságnak tűnik az az elképzelés, hogy a krupié majd megszólít: „Látom, oly ügyesen várakozol, na gyorsan tedd a piros 32-esre, mert az fog nyerni”?

Az üzleti és magánéletben mégis pontosan ezt csinálod. Ott topogsz az asztal előtt, szorongatva a zsetont, és várod, hogy mások kitalálják, megadják, megtegyék vagy kijárják helyetted a nehéz lépést. Várod az előléptetést, várod, hogy a társad végre tiszteletteljes legyen, várod, hogy a vállalkozásod „magától” elinduljon.

A tétlenség áldozata

Amíg állsz és vársz, a golyó pörög. Majd megáll. Körülötted mások nyernek, vagy éppen veszítenek, de ők élnek, éreznek és haladnak. Te pedig ott maradsz a szőnyegbe taposott lábnyomoddal, és azt érzed: megint áldozat vagy. A saját tétlenséged áldozata. A meg nem tett számok és a fel nem vállalt tétek vesztese.

Nincs garancia – csak önazonosság

Azt kérdezed: „Ha beteszem a zsetont, mi a garancia rá, hogy nem veszítem el?”

A válasz: Semmi. Zéró garancia van. Viszont játszottál. Mindent, ami tőled telhető volt, odatettél az asztalra – és egy igazi vezető számára ez az önazonosság már önmagában nyereség. Nem minden kör lehet a tiéd, de amelyikben nyersz, ott minimum duplázol.