Apa - lánya kapcsolat: Küszöbön a pokol vagy a mennyország

Vajon Te hova váltottál/váltasz bérletet a lányodnak?

„Maradok, jó a hely, ugyanaz a téboly. Sanyi gyere nézd, eltoltuk megint” (Konyha zenekar)

Szülőként kevéssé vagyunk tudatosak arra, hogy az ellenkező nemű gyermekünk számára mi vagyunk az első "Nagy Ő". A szeretet, a szerelem és a párkapcsolat zéró pontja, előképe.

Olyan hatalommal és befolyással ruház ez fel bennünket, amivel sokkal tudatosabban kellene éljünk. Mert a hibáinknak (akkor is, ha jó szándékú tudatlanság) nyoma marad, és belépő lehet a lányunknak/fiúnknak a saját felnőttkori szenvedéstörténetébe.

A férfiak nehéz öröksége

Az alábbiakban az apa-lánya kapcsolat buktatóiba szeretnék bepillantani a teljesség igénye nélkül, anélkül, hogy a férfi/apa fölött pálcát törnék. Férfiként nem vagyunk könnyű helyzetben, mert a mintáink nagyon hiányosak, és kevés kapaszkodót adnak a lányunkra gyakorolt hatásunk tekintetében.

A lányunknak adott idő, figyelem és elfogadás alapozza meg a lányunk önmagáról és női erejéről alkotott képét.

Férfiként hajlamosak vagyunk saját szenvedélyünk hajszolása közepette folyamatosan túlfáradtnak és elfoglaltnak lenni. Nagyon könnyen, és számunkra észrevétlenül válunk elérhetetlenné, megközelíthetetlenné.

A női önértékelés alapköve

Kicsi és nagyobbacska leánykánk szemében viszont mi különösen kiemelt szerepet töltünk be. Ő a saját értékét abból következteti ki, hogy APA mennyi figyelmet, elfogadást és szeretetet ad számára.

• Mennyire elérhető? Oda tud-e vackolni a karjaiba?
• Felkapja-e az erős keze, ha ijedten elsírja magát félelmében?
• Apa odaáll-e közé és a félelmetes dolog közé, mint biztos védőbástya?
• El tudom-e csábítani apát, hogy csak velem játsszon, csak az enyém legyen egy bizonyos időre?

Ezekből az impulzusokból (vagy a hiányukból) építi fel folyamatában a női önértékelését. Amennyiben megkapja ezeket az impulzusokat, úgy tud felnövekedni, hogy szép és értékes nőnek érzi magát, ezzel erőt kap, hogy határt szabjon a vele visszaélni szándékozó helyzetekkel és emberekkel.

Minél kevesebb megerősítő visszajelzést kap, annál védtelenebb lesz a vele való visszaéléssel szemben.

Két pusztító apai minta

1. "Szeretlek, ha…" (A feltételhez kötött szeretet)
A hideg és távolságtartó apai viselkedés azt az üzenetet adja a lánykának, hogy neki teljesítenie kell ahhoz, hogy elfogadható, szerethető és értékes legyen. Ránevelve egy megfelelési kényszerre, így önmaga értékét folyamatosan csak a teljesítményben és az alárendelt szolgálatban méri.

Ez a folyamat lehasítja az éppen bimbózó nőről önmagát, és létrejön egy folyamatosan éhező és szeretetért kolduló entitás, aki képes hosszú éveket alárendelődve leélni. A belső feszültsége egyre növekszik, és sok esetben csak egy tragikus életesemény, betegség ébreszti rá saját elfojtott női mivoltára.

2. "Lányom, te nem leszel kurva…" (A harag kivetítése)
Sajnos a kezeletlen önértékelési hiányainkat és a nőkkel (saját anyánk, barátnőink, feleségünk) szembeni haragunkat hajlamosak vagyunk a kicsi leánykáinkra kivetíteni. Keményen "megnevelni" őket, szinte büntetve a múltbeli női kapcsolatainkért.

Az ilyen rideg apai szigor és korlátozó keret a leány számára érthetetlen. Érzi a haragot, amit nem tud másként értelmezni, mint hogy ő az oka, miatta dühös állandóan az apja. Ez állandó félelmet alakít ki benne, és felnőtt nőként hajlamosítja olyan bántalmazó, méltatlan férfiakkal való kapcsolódásra, akik megalázással büntetik.

A játszma alapja ez lesz: „Majd én megszelídítem. Majd engem megszeret. Értem majd megváltozik.” Ami természetesen soha nem következik be.

Apaként rengeteget tehetünk hozzá, hogy lányaink boldog, örömteli felnőtt nőként élhessenek... és pont ennyit árthatunk is nekik. Férfiként tudjuk ezt jól is csinálni!