Két meghatározó eleme van a felemelő kapcsolatoknak. Az egyik az adni tudás, a másik pedig az elfogadás képessége.

Hej, de akkor nem kapok semmit?

A modern, fogyasztásalapú társadalmunk a „kapni” köré szerveződik, folyamatosan abban élünk, hogy még mit tudnánk megkapni. Fő fókusza a szerzés és a birtoklás. Tömegek gondolkodnak úgy, hogy annyi az értékük, amennyi javat birtokolnak.

A kapcsolat, mint bevásárlólista

Viszont az emberi kapcsolatainkban a birtoklás – egymás birtoklása – jár némi súrlódással. Mint a kertszomszéddal a gyümölcsös elkerítése.

Sokszor érkeznek egy kapcsolatba bevásárlólistával: hogy mit is szeretnének kapni a másiktól. Természetesen akciósan! Azért egy húsz százalék kedvezményt adjon már, a sarkon túl láttam egy tizenöt százalékost...

Sajnos a listák csak kevés embernek tudatosak, és még kevesebbnek kiegyenlítettek. Ameddig a listánkat nézzük, nem látjuk tőle az embert, akihez kapcsolódni szeretnénk. Csak villognak a címkék és az árak, a fejünkben a zsebszámológép. Így miként ismerhetjük meg, kihez is szeretnénk kapcsolódni?

Gyors vásárlás vagy lassú tánc?

Mindenkinek döntenie kell, mit szeretne:

1. A gyors bevásárlás
Odafut, lista, nagyjából megvan, jöhet. Ezek többnyire, amilyen gyorsan jönnek, pont olyan gyorsan véget is érnek, mert ugye mindig van egy jobb bolt, vonzóbb kínálattal. Az első variációnál elfogyasztom és elfogyasztanak. Minél többet „bevásárolunk”, annál szegényebbnek érezzük majd magunkat. Nem is beszélve arról: ha eldobnak bennünket, attól a boldogság nem erősen lesz bennünk.

2. A lassú tánc
Időt szán megismerni a másik embert a maga teljességében. Nyitott rá, hogy megossza vele magát, és elfogadja, amit a másik meg szeretne osztani vele. Lassú tánc ez: egyik lépést a másik után lehet csak megtenni. És mindig ott van a kockázat, hogy kiderül, nem lehet együtt táncolni mégsem... vagy éppen az, hogy mással nem is szeretnénk ezután táncolni. Ide bizony időt és energiát kell befektetni, elköteleződni, nyitottnak lenni, megismerni, figyelni. Csak a nyűg van vele... vagy mégsem?

A második variációban folyamatában nyílnak ki a dolgok, felfedezzük a másikat, és rajta keresztül önmagunkat is. Itt lesznek meglepően szép és fájdalmasan rút dolgok is. Döntések születnek, továbblépések, megtorpanások és konfliktusok. Unalmasnak hangzik? Egy szóval nem mondtam, hogy itt nincs szenvedély!

Ahogy haladunk, épülünk, és épül a másik velünk... vagy nem, és elválnak útjaink. Viszont ahová közösen értünk, az mindkettőnket többé tett.

A hatalom vágya a szeretet felett

Mégis miért az első a menőbb? Mert amit megvehetek, az a tulajdonom! Az emberek sok-sok esetben nem szeretetből, hanem hatalomvágyból lépnek kapcsolatba.

Hogy lehet megkülönböztetni? Az, aki időt szán rád, érdeklődik, meg szeretne ismerni, és ezzel párhuzamosan képes önmagáról beszélni, az érzéseit megmutatni neked... És bármi is történik, partner a megoldásban. Annak nem a listája, hanem a te kezed van a kezében.