A gyermeki én meggyilkolása: Miért fűtöd szénnel a saját atomerőművedet?

Azt mondják, felnőttél. Komoly lettél. Levetkőzted a gyermeki fantáziát, mert a valóság szilárd, háromdimenziós, és tele van KPI-okkal. De valójában csak egy atomerőmű vagy, amit megpróbálnak szénnel fűteni.

A Cape Canaveral-től a sötét erdőig

A gyermeki lényünk még mágikus, nem köti a merev valóság. A képzelet teremt: egy golyóstoll fémbetétje űrrakéta, a téglagyári gödör félig benőve nádassal pedig a Cape Canaveral. Ez nem cuki fantáziálás. Ez az emberi elme legmélyebb, legtisztább teremtő energiája.

Aztán jön az indokolatlan "felnőtt kontroll".

A megfelelési kényszer megragadja a gyermeki lelket, és berángatja a felnőttes szabályok sötét erdejébe, mint Jancsit és Juliskát. Ijedten kotorászunk a zsebünkben valami maradék után, hogy kenyérmorzsákat hullajtsunk magunk mögött, remélve, hogy egyszer visszatalálunk a saját, önazonos világunkba. De mire vezetők, szülők, "felelős felnőttek" leszünk, többnyire számtalan üveghegyen is túl vagyunk, és fogalmunk sincs, hova szórtuk a morzsákat.

Az üres atomerőmű és a szeneslapát

A tragédia itt kezdődik. A felnőtt létünk, a cégünk, a karrierünk egy hatalmas atomerőmű. Ennek a reaktornak a valódi hasadóanyaga – az a bizonyos teremtőerő, ami a te egyedi életedre lett kalibrálva – ott maradt a gyermeki fantázia omladozó falai között.

Ettől még az elvárás az, hogy a blokk izzásban legyen. Csúcsteljesítményt kell nyújtani. Mi pedig tudunk úgy megfelelni, hogy megpróbáljuk szénnel "bebikázni" az atomreaktort. Akaraterővel, kényszerrel, napi 14 óra munkával lapátoljuk a szenet. Keserves, pusztító mutatvány. Ezt a fuldokló, izzadságszagú küzdelmet hívja a modern pszichológia kiégésnek (burnout).

Az elszórt kenyérmorzsák

Sokszor hallom az ügyfelektől: „Minek visszamenni? Csak előre kell nézni!”

Legtöbbször valami személyes vagy üzleti tragédia, krízis kényszerít vissza minket. De vissza kell menni. Vissza kell szerezni a magot, mert ha nincs mit vetni, aratni sem fogunk. Nincs fenntartható siker az eredeti hajtóanyag nélkül.

Vajon megvannak még a morzsák? Vagy megették a hollók, benőtte a moha, lebomlott az évek alatt?

Van egy jó hírem. Ha az eredeti jel el is enyészett, nem múlt el nyomtalanul. Ahol lebomlott, ott valami új sarjadt; ha egy állat falta fel, ott hagyta a lábnyomát. Az önismereti munka nem arról szól, hogy újra 8 évesek leszünk. Arról szól, hogy ezen nyomok mentén visszakövetjük és felszabadítjuk azt a lezárt, letiltott energiát, ami nélkül csak szenvedés a vezetés.