Örökölt Sors
Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a működési dinamikáink generációkon átívelő akadályainak elemzése, a generációkon keresztül tovább örökített elakadások feloldása.
Sok-sok könyv, előadás, tréning és terápia született meg, a kereslet szüli a kínálatot.
Elképesztően érdekes világ a transzgenerációs dinamikáké. Hatalmas energiák tudnak lekötődni, van hogy évszázadokon keresztül, miközben a generációk egymásnak örökítik és folyamatosan remélik, hogy a következő képes lesz végre kilépni, meghaladni, nem újra eljátszani.
Miközben sorozatban az ősök elakadásainak a mai működésre gyakorolt hatásával dolgoztam a klienseimmel, megfogalmazódott bennem egy furcsa gondolat:
Ha a megoldatlan életfeladat ennyire hatékonyan tud öröklődni, vajon a megoldott és sikerre vitt helyzetek nem pont ilyen hatékonyan öröklődnek, és biztosítanak a jelenben egy kiaknázható energiatartalékot?
Ennyire szerencsétlenek lennénk, hogy az ősök csak a nyűgöt és a béklyót adnák tovább?
Az eretnekség határát súroló gondolatok következnek…
Ha az ember életére úgy tekintünk, mint egy rendszerre, azt tudom mondani, hogy folyamatosan ott van benne az egyensúly lehetősége és törekszik is annak fenntartására, szinte bármilyen eszközt felhasználva.
A fájdalom minden esetben kiköveteli a figyelmet önmagának! Ezért a még fel nem oldott szenvedéstörténet kínja óhatatlanul is eltolja a fókuszt a maga irányába.
Erre születik egy válaszreakció, sok esetben a fojtás, felejtés, tagadás, távolítás, lehasítás, jó mélyre eltemetés. Ilyenkor viszont az ősök sikeres megküzdési stratégiáinak energiái is korlátozás alá kerülnek.
Hosszú úton jutottunk el a lényegig.
Amikor a transzgenerációs örökséggel dolgozol, érdemes a megoldatlan feladatok nyűgével párhuzamosan dolgozni a sikeres megoldások lehetőségeivel is. Mert az "itt és a most" távolság már lehetővé teszi, hogy az örökség pozitív energiáit fel lehessen használni a megoldatlan szenvedéstörténet átírására.
Ilyenkor katartikus megtapasztalni, hogy milyen kevésen is múlott sok esetben az ős bukása és vesztesége. Hogy a vereség tulajdonképpen az, hogy az ős hősiessége maradt alul a környezet gonoszságával szemben, és a miatta érzett szégyen teljesen irreleváns. Valamint sokkal tisztább képet kaphatunk az áldozatokat ért gonoszságról és az azokkal való megküzdés lehetőségeiről.
Összegezve: a transzgenerációs örökségben nem csak fájdalmas sötétség, hanem örömteli fény is van. Ha mindkettőt felhasználjuk, igen élhető, erőt adó, olykor még szórakoztató árnyjáték kerekedik belőle.
Mélyfúrás — a heti mélyfúró levél
Ha szeretnél ilyen mélységű írásokat e-mailben, iratkozz fel a Mélyfúrásra:
Feliratkozom a Mélyfúrásra