Örökölt Sors
Hogy mi? Nem csak vagyont lehet örökölni?
Surányi Zoltán · 2026. július 20. · kb. 1 perc olvasás
A szüleink a saját családjukból hozzák az ott rájuk ruházott pozíciót és annak dinamikáját. Én két “második” gyermek gyermeke vagyok.
Milyen is a “második” gyermek a családban? Olyan, akit csak másodsorban szeretnek – már ha jut még szeretet, és nem csak elvárás marad, mire rá kerül a sor.
Ez egy vesztes pozíció, ahol többnyire az élet csak párhuzamok között létezhet… Mert a “kedvenc” húzza az egyenest, a szülők pedig mondják: „bezzeg…” – s így várják a “második” párhuzamos egyenest.
Aztaaa... alulértékeltek azok, akiket én mindennél jobban értékelek…
Kellett némi önismeret, hogy szembefussak ezzel a felismeréssel, és elkezdjem felgöngyölíteni: ez vajon miként ér el engem?
Sokat agyaltam azon, miért helyezkedem alapból hátra egy helyzetben, várva, hogy majd felfedeznek. Miért sértődöm meg, ha így nem vesznek észre? Ha látszódni akarok, álljak előre... na de az úgy nem izgi... kell, kell valami, hogy érezzem… de mit?
Mikor megértettem a szüleim tanult helyzetét, megértettem a saját öntudatlan motivációm is… Hogy a ménykű csapjon vagy százszor bele, hisz én most a nagyi s nagypapi buksisimogatásáért kuncsorgok… na de engem ők többször is buksin simogattak.
Na neeee… De!
Transzgenerációs roller a javából.
Hála az önismeretnek és a “dilidokiknak”, erről a rollerről oly erősen sikeredett leszállni, hogy azóta biza a másik oldalán vagyok a lónak, az egóm pedig a Plútó körül állt éppen pályára, hogy küldjön néhány képet, mielőtt továbbindul.
Szóval… ha van érthetetlen működés a szoftveredben, amire nincs saját élmény a programsor beíródására, csak szólok, hogy a program cseppet komplexebb, mint ami a hardverünkben fut. Lehetnek ősi, érthetetlen programnyelvű sorok is benne…
Surányi Zoltán
Coach, a MEGURI-módszer megalkotója. Cégtulajdonosokkal, vezetőkkel és élsportolókkal dolgozik Magyarországon és Erdélyben — ott, ahol a felszín alatt kell rendet tenni.