Önazonosság
Vigyázat! Alacsony röptű filozófia, csak saját felelősségre olvasd!
A férfi szeme rááll a szépre. Lehet ezt tagadni, csak éppen annyi az értelme, mint bizonygatni, hogy a Föld lapos és elefántok tartják… Hajj, pedig meddig erőltették ezt a nézetet!
"Hajj, saját gyarlóságod ne erőltesd másra, Zoltán!" Rendben, az én szemem erősen vonzódik a széphez. Ugye, most kialakult egy kép benned, már be is készítetted az ítéletet – csak vigyázz, beléd ne szoruljon!
Most, hogy mindenki megelőlegezte a saját lelki tükréből jövő ítéletét, lássuk, mire is jó, ha egy férfi látja a szépet.
Egy kis idővel ezelőtt lehetőségem volt egyedi, kézzel szőtt anyagokat a kezembe venni. Megragadott az aprólékosan kidolgozott minta, szín, fantázia és összhang, amit ezekbe a nagyon finom kelmékbe beleszőttek.
Elvarázsoltak, öröm volt fogni, nézni, tapogatni. Egy ilyen anyagból készült ruha kiemeli, feltűnővé teszi viselőjét (tudom, nem a ruha teszi az embert, de legalább sokat elvesz belőle, ha nem megfelelő). Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy miként lehet ilyent létrehozni…
Van a szövőszék, és ott a minta lelke: a felvetett szálak, ezek adják a mintát, ami majd megszövődik. Na, álljunk meg! Ez a csodálatos anyag már benne van a szálakban, és a szövés semmi több, mint megelevenítés a keresztszálak révén?!
Fúúú, ez olyan predesztinált, előre elrendeltetett, és mégis tökéletes! Na, itt fellázad bennem a szabad akarat: "Ugyan, útközben hátha mégis meggondolom magam, akkor fiam, nem lesz tökéletes…" Hmm, de, de, de, ez így gyönyörű…
Alaposan beakadt nekem ez, mint kezdő horgásznak az orsófék. Azon töprengtem, milyen egyszerű is lenne, ha az életünk mintája így előre fel lenne vetve, nekünk pedig nem lenne egyéb dolgunk, mint végigélni és gyönyörködni, milyen csodás ábrák rajzolódnak ki közben.
Fiam, bilibe lóg a kezed, ejsze! Ha még fel is lenne vetve, há’ engednék-e pont úgy megélni? Hogy a teremtésit! Igaz, há’ annyian tudták nekem is, mi a jó, s utána éveket terápiáztam, hogy az idegen szálakat kivágjam a mintából.
Az elmúlt tizenöt évem azzal telt, hogy a szálakat rendezzem a szövőszékemen – mi energia és fájdalom kellett, mire megértettem, melyik másik! Elkezdtem ilyen szempontból megnézni a klienseim élettörténetét, és velük is az idegen, oda nem illő szálak levételével, illetve a miattuk összegabalyodott, saját szálak kigabalyításával szenvedtünk meg úgy tisztességesen. Mert ahogy azt kell: ha már szopunk, tegyük alaposan.
Vagy egy tucat kérdést indított el bennem…
Létezik-e vajon jobb út a gyermekeinknek, mint a saját útjuk? Nekünk létezik-e jobb, mint a sajátunk? Megtörténhet, hogy az élet puszta megélése öröm, mert csodás mintákkal töltjük meg benne a valóságunkat? Lehet, hogy már az indulásnál tudták, mi a legjobb számukra, és nekünk van lehetőségünk ezt is választani? Lehetünk jók, elegek és szerethetőek pont úgy, ahogy világra jöttünk?
Mi lenne azonban így a hatalom édes, mámorító érzésével, hogy uralmunk van mások felett? A jóakarat kontrolláló manipulációját hogyan teremthetjük meg ezután? Bakker, egy csomó új fétist kellene keresnünk! Túl sok meló lenne, jól van ez így, inkább gubancoljuk egymás szálait.
S ha mégis van egy fain minta? Ha az valódi, megelégedett örömet adna? Azzal az élettel betelve, kései öregkorban lehetne itthagyni ezt a világot?
Én kockáztatok, csak szövök, és max. szőni tanítok. Hiszem, hogy a minta már létezik, és bízhatom, hogy idővel kirajzolódik. Ennyit ér, ha a férfi szereti a szépet…
Mélyfúrás — a heti mélyfúró levél
Ha szeretnél ilyen mélységű írásokat e-mailben, iratkozz fel a Mélyfúrásra:
Feliratkozom a Mélyfúrásra