A foglyul ejtett potenciál: Hogyan nevelj korlátot a sportolóba?

A sportpszichológia megjelenése akkora szemléletváltást hozott, mint mikor először kimondták, hogy a Föld gömbölyű. Hogy milyen mély is a nyúl ürege, még csak most kezdjük kapizsgálni.

Elég provokatív a cím? Pedig szó szerint igaz! A sportoló jövőbeni sikerességét befolyásoló tényezők egyike, hogy a szülői és az edzői magatartás milyen szomatikus markereket hozott létre benne, magával a sporttevékenységgel kapcsolatban.

Mik azok a szomatikus markerek?

Jó, ha megjegyezzük Antonio Damasio portugál neurológus nevét. Ő fogalmazta meg a szomatikus marker hipotézist. Ez annyira idegen volt egykor, hogy egyesek direkt igyekeztek megcáfolni, viszont mára egy többszörösen alátámasztott elméletté vált.

A szomatikus markerek azok a zsigeri jelzők, egy speciális fajta kognitív érzelmek, amelyek elképzelt események, történések előrejelezhető kimeneteleit jelzik számunkra a múltbeli tapasztalatok alapján. (Mérő László)

Hoppácska. Szóval a múltban megélt tapasztalatok egy speciális kognitív érzelmi jelzőrendszer által befolyásolják a jövőbeni gondolkodásunkat, és ezáltal a cselekedeteinket.

„Zsigeri érzetek keltésével szólnak bele gondolkodási folyamatainkba, és ezzel inspirálnak az általunk »rossznak tartott« utak elkerülésére, illetve a »jónak tartott« utak követésére, anélkül hogy maguk értenék, miért tartanak egy gondolkodásbeli utat jónak vagy rossznak.” (Mérő László)

Azt a keservit! Befolyásolnak, és még csak nem is értjük, hirtelen miért is tartjuk azt kerülendőnek vagy követendőnek.

A zsigerekbe égetett félelem

Zoltán, mégis ez miként kapcsolódik a sporthoz?

A pillanatban felhasználható potenciált (PFP) ezek a szomatikus markerek befolyásolják, méghozzá zsigeri szinten. Gondoljunk bele: a sportoló a sportolással kapcsolatban milyen szülői és edzői markereket kap?

Az egyszerűsítés kedvéért: egy felhatalmazó, képessé tevő, vagy egy leuraló, kontrolláló nevelő stratégiát alkalmaz az edző? Ennek hatására alakulnak ki azok a szomatikus markerek, amik segítik a kreativitást és a kockázatvállalást, vagy éppen arra sarkallnak, hogy a játékos elkerülje azokat. Na most, ha a hokiból (vagy bármely versenysportból/üzletből) kivesszük a kreativitást és a kockázatvállalást, ott erőst nyereség nem lesz, de biztosan veszíteni fogunk.

Kedves szülők és edzők! Mikor meccs közben a padról vagy a palánkon túlról nyomják a „bölcsességes decibeleket”, jusson eszükbe: vajon milyen jelzéseket kódolnak épp a csemetébe?

Ennek tapasztalatai vajon felszabadítják őt, hogy örömmel belemenjen a következő hasonló helyzetbe? Vagy éppen a gatya is vonalkódos lesz tőle? Mert a gátakat később kivenni nem lehetetlen, de irdatlan nagy munka. Jobb be se tenni őket.