A prés logikája: Préseljük ki a tömegből azt az egy-két tehetséget!

A nagy gyermeklétszámmal rendelkező országok, a minél kevesebb energiabefektetéssel minél nagyobb hatékonyság elérése mentén egy „prés logikájú” utánpótlás-nevelést folytatnak.

Mit is takar ez? Végletekig leegyszerűsítve: a gyermek bekerül egy szigorú keretekkel és szabályokkal rendelkező rendszerbe, ahol egyetlen cél az elérendő teljesítmény. Hasonló ez a szőlőpréshez. Beöntöm a gyermekeket, elkezdem terhelni őket, és látom, hogyan folyik ki belőlük az értékes esszencia. Igaz, hogy rengetegen törnek össze benne, viszont végeláthatatlan sor kígyózik: utánpótlásból nincs hiány.

A veszteseket a rendszer lenézi, megbélyegzi, gyengének, hibásnak, lustának titulálja.

Az agresszió ára

Ebben a környezetben az agresszív, leuraló, szolgává tevő dinamikák az uralkodóak. A történet legvége még a sikeresek számára is többnyire kiábrándulás, felhalmozott düh és elkeseredettség. Ezt majd hosszú évek terápiájában tudják feldolgozni felnőttként, vagy valami önpusztításban kompenzálnak, és a korai betegség, a halál oldja meg a szenvedésüket. Gondoljunk csak vissza, pár hónapja nyitotta ki a száját egy karrierjét éppen befejező úszó az őt ért atrocitásokról…

A prés típusú utánpótlás-nevelés alapja a félelem és a megfelelési kényszer általi teljesítmény-maximalizálás. Ennek nagy hátránya, hogy a gondolkodási sémákat és a szomatikus markereket egy külső megfelelés/elkerülés mentén alakítja ki. Ehhez szinkronizálja a sportoló gondolkodását és döntési preferenciáit.

Az ilyen rendszer velejárója a nagy fluktuáció, a sportolói élet korai elhagyása, a maradókban a szorongás növekedése és a megfelelési kényszer erősödése.

Deficites ár-érték arány

Szóval, ha csak az éremtáblázatot nézzük, gyönyörűnek hat. Ha viszont elkezdünk számolni, hogy ez mennyibe került, milyen árat fizettettünk meg a gyermekeinkkel (akik nem mellesleg a jövő generációja), akkor az ár-érték arány már deficites. Mint ma az államháztartás.

Létezik más út is? Igen!

Létrehozható egy kertész típusú, személyes támogatás alapú sportnevelés, ahol a Flow-állapotban rejlő teljesítmény-maximum a cél. Ez a szemlélet azoknak az országoknak (és kluboknak) célravezető, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy akár csak egy tehetséget is ledaráljanak, mert nincsen végtelen számú gyermektömeg.

Miért nem használjuk akkor? Talán mert fontosabb az U8-ban a karácsony kupa. Vagy az is lehet: önmagunkkal félünk szembenézni. Lehet, a gyermekeink érmei nekünk fontosak igazán, mert a saját érmeink hiányát tömjük be velük.