Önértékelés
„Boldogságunk szempontjából sorsdöntő az egészséges önértékelés.” (L. S. Barksdale)
Az önértékelésünk nagyon hasonló a perselyhez. Életünk folyamán gyűjtögetjük bele az „érméket”, s szeretnénk, ha a benne lévő érmék szintje egy pillanatnyilag meghatározott vonalat elérne.
A korrekt és stabil önértékelés elérése minden ember életében egy csapatmunka. A magányos ember önértékelése ritkán fejlődik korrektül. A fürdőszobában a tükör igen keveset mond el arról, hogy milyen hatást váltok ki a világban.
Többnyire az az elképzelés, hogy a születés a nullpont, az üres persely. Pedig a születésünk pillanatában már nem üres a dobozunk.
Benne találjuk a családi sorstörténetek tőkéjét vagy hitelszerződéseit. A fogantatásunk és a várandósság kilenc hónapjának érzelmi világát.
Ez, helyzettől függően, lehet egy igen jelentős erőforrás, vagy éppen egy fájdalmas behajtási kérelem. Újszülöttként semmi rálátásunk nincs erre. Csak hosszú évek alatt érezzük meg, hogy tőke vagy adósság volt-e a perselyünkben. És akkor majd létfontosságúvá válik, hogy döntsünk: akarjuk-e továbbra is fizetni az ősök felhalmozott tartozásait?
Kezdetben érméket a szüleink és közeli rokonok dobálnak az önértékelési bankunkba. Vagy nem dobják be, pedig kellene. Esetleg nem érmét, hanem gombot dobnak bele.
A „ne vedd fel, mert felkap” nevű népi hiedelem, valamint a „hadd sírjon, mert erősödik a tüdeje” légző- és stresszgyakorlat kifejezetten káros az önértékelésünk szempontjából!
Abból, hogy egy gyermek csecsemőként anyán „lóghat”, azt érti meg, hogy értékes a világ számára, a világ pedig egy csudijó, biztonságos valami. Ezzel pedig egy akkora kövér aranytallér üti a markát, hogy biza Lúdas Matyi is megvigasztalódott volna tőle a csúf botozás után.
A harmadik évtől eljön az apák ideje is! Ha a férfi elvállalja azokat a szerepeket, amiket a csemete a játékában rá oszt, és a gyermek részese lehet a férfias tevékenységeinknek... akkor ennek eredményeként érmeesőt zúdítunk szerencsétlen fejére, csak győzze begyűjteni őket.
Kevés szégyenteljesebb cselekedet van, mint a „perselyből” lopás! Mégis, életünk során folyamatosan találkozunk emberekkel, akik ezt megteszik velünk szemben.
Kik ők? Akik manipulálnak, uralkodnak, kontrollálnak, fizikálisan megfélemlítenek, érzelmileg zsarolnak... Van, aki csak kihasznál, és a mi perselyünkből él. És van, aki összetöri a perselyünket.
Az ő hatásuk egy életen át elkísér bennünket, és drasztikusan visszaveti az önértékelésünket. Szinte kizárólag külső segítséggel tudjuk újra felépíteni önmagunkat, megfoltozni, vagy új perselyt alkotni, amibe át tudjuk menteni a maradékot.
Ha idáig kitartottál, vegyél elő egy papírt és egy tollat. Készíts számadást!
Milyen kezdőtőkéd vagy tartozásod van? Milyen rablók találtak meg? Ami ott van, az NEM a te valós értéked! Az csak egy töredék. Az igazi kérdés az: a persely oldalán a vonalat TE húztad-e meg? Tudod-e, hol van a te önértékelési határod?
Mélyfúrás — a heti mélyfúró levél
Ha szeretnél ilyen mélységű írásokat e-mailben, iratkozz fel a Mélyfúrásra:
Feliratkozom a Mélyfúrásra