Kereslek, igen Téged, kit a múltban hagytam

A születés életünk első sodró katarzisa, burokba zárt biztonságos lebegésünket széjjeltépi a világra jövetel kíméletlen kényszere.

Felnőtt fejjel képtelenség valóban átélni mekkora váltás ez, mégis a kora gyermekkori szükséglet erősen árulkodó. Hiszen az első három hónap fejlődési igénye nem más, mint hogy anyánkba kapaszkodva, rajta szüntelen csüngve, remegő sírásunk közepette, táplálja érkező lelkünkbe a külvilág gyönyörű szépségét, szeretetét és biztonságát.

Így szerezhetünk biztos alapot saját értékünk felépítésére, szaknyelven ősbizalmat nyerünk: hogy a világ egy izgalmas és biztonságos hely, ahol szipi-szupi dolgok fognak velünk történni.

A "semmi kis idő" sebei

Az első hat év, amikor is többségi gondolkodás szerint semmi fontos nem történik – hiszen még egy könyvet sem tudunk kiolvasni és bizony a differenciálszámítás is erőst kifog rajtunk. Diplománk és oklevelünk, bizonyítványunk is majd csak a későbbiekben jelenik meg, kosz-, folt-, sebesülés-, dudor- és kék-zöld foltokat viszont akár napi szinten tudunk szerezni.

És mégis ebben a semmi kis időben érnek bennünket azok a sebek, amiket majd az elkövetkező 70-90 évben megpróbálunk begyógyítani.

A születés körüli oxigénhiányos állapot következményeiről van némi fogalmunk, arról viszont keveset beszélünk, hogy a születés után létezik a szeretethiányos állapot. És annak maradandó következménye bizony nem múlik el, mire menyasszony vagy vőlegény leszünk... sőt, akkor durvul be igazán a sztori.

Az üres báb és a megfelelés börtöne

Nagyon röviden és leegyszerűsítve: a kora gyermekkori szeretethiányos állapotok gátolják az önmagunkról alkotott pozitív kép kialakulását. Sőt, inkább a sötétbe taszítjuk valódi önmagunkat és létrehozunk egy üres bábot, amivel megpróbáljuk a külvilágnak eljátszani azt, amiért éppen megjutalmaz.

Így zárjuk önmagunkat a kétségek, félelmek, a szorongás és a megfelelés kínzó börtönébe. Mögöttünk a sötétség, előttünk az állandó megfelelés, az "itt és most" pedig olyasvalami, amit jobban kerülünk, mint macska a forró kását.

Próbálj meg így kiegyensúlyozottan pozitív lenni és egészségesnek maradni. A lehetetlen küldetés is lehetséges ehhez képest.

Mentőexpedíció a sötétbe

Mi a megoldás? Belenézni az ürességbe és elindulni befelé. Megkeresni gyermeki énrészünket, akit egykoron pont ebbe a mélységbe taszítottunk.

Úgy vár bennünket, mint emberevők a hittérítő misszionáriust. Mit várunk? Évtizedeket töltött szeretetlen, sötét rettegésben, hogy Ő hasztalan, visszataszító és szükségtelen... na ettől legyél békés, boldog barátom.

A sötét, hideg helyek extrém megoldásokat szülnek. Mégis, a felnőtt egészségünk kulcsa a mi kicsi, elveszett Mauglink megtalálása és megbékítése, saját kebelünkbe visszahelyezése.

Van erre még esélyünk? Van! Viszont ez nem megy egyedül. Kapcsolatban szerzett sebek, kapcsolatban hegednek be. Ehhez a mentőexpedícióhoz mindenki kell: Te, egy képzett segítő, társ, család, barát, az Úr...

A szeretet valóban a legnagyobb, mert mindent begyógyít. Viszont ha szűken mérik, akkor bizony a hiánya mindent is elvisz.