Háziasított vadmacska: A meg nem értett gyermek felnőtt szerepei

Kevesen vagyunk olyanok, akik még nem láttunk állatkertben tartott tigrist, oroszlánt, leopárdot.

Bennem nagyon szomorú képek maradtak meg róluk, mint környezetükből kiragadott lényekről, akiket látványosan mutogatnak, igaz valójuktól megfosztva. A szemükben sokszor már nem látni azt a fényt, mint a vadon élő társaiknál. Az érdekek többet érnek, mint az, hogy ők önmaguk lehessenek.

A családi állatkert

Ijesztő hasonlóságot tudunk felfedezni emberek élettörténetében. Sok gyermek él úgy, hogy a családi „állatkert” egyik lakója, akit próbálnak szelíddé, szófogadóvá, a szülők be nem teljesített álmának beteljesítőjévé, a múlt sebeinek megfizetőjévé átnevelni.

Valami érthetetlen módon gyakran megesik az, hogy egy családba olyan gyerkőc érkezik, akinek a személyiség- és viselkedésmintázata kikezdi a rendszer megszokott szokásait.

A „szervezet” mint betolakodót kezdi azonosítani, és ennek megfelelően immunválaszt ad rá. Ennek következtében a nem „illeszkedő” gyermek selejtesnek, elutasítottnak, hibásnak vagy éppenséggel pocséknak érzi magát. Állandó összehasonlítás szereplője a vesztes oldalon, mert a tesó, az ismerős gyerkőcök, sőt még a szomszéd lurkó is példásabb nála.

Ehhez adódnak még hozzá az "embert nevelek a kutya úristenit is belőled" tragikusan agresszív felvonásai, mikor eljár a kéz, a száj, a bot, a szíj...

Az elzárt vad én

Kifejlődik benne egy olyan ösztön, amivel képes a környezetének a legapróbb rezdülését is érzékelni, és abból azon nyomban önmagára nézve vádló narratívákat felállítani.

Pedig! Ha elindulunk kibontani a történetüket, ezekben a gyermekekben már a születésükkor ott volt minden olyan képesség, ami a család negatív mintázatának javításához szükséges lenne.

Mondhatom úgy is, hogy őket kapta a család ajándékba a teremtőtől, hogy a szenvedéstörténetük végre felülíródjon. Mégis nagyon gyakran elképesztő szenvedésen mennek keresztül, és utána heroikus munkával érnek vissza önnön vad énükhöz.

A mutogatni való haszonállat

Mi lesz a vadakkal? Életük első szakasza a másoknak való megfeleléssel telik. Így válnak mintákká, szereznek pozíciót, teljesítenek a tanulásban, munkában és a családi életben.

DE… folyamatosan olyan választásaik lesznek, amikkel magukat alárendelt szerepbe hozzák! Iszonyú erős vonzást éreznek olyan helyzetekhez, ahol nekik hálásnak kell lenniük azért, hogy őket választották. Miközben kívülről nézve csodás a látszat, szép lassan felőrlik önmagukat és végül törnek.

Sokszor hosszú évekig hordozott fájdalom, harag, szégyen van raktáron. Heroikus munka visszajutni ahhoz a vad gyermekhez, aki a világra jött, őt szabadon engedni, s vele egy igazi VAD felnőtté lenni. Viszont akinek sikerül, az hatással lesz a világra…