A belső korbács anatómiája: Amíg magad bünteted, jogosan kucorogsz a sötétben

A közös munkát minden vezetőnél és kliensnél egyetlen, megmásíthatatlan szabállyal kezdem:

Bármilyen sötét, rejtett, "gonosz" dinamikát is fedezünk fel benned a folyamat során, tilos bántanod érte magad. Ki kell csavarnod a saját kezedből a jól ismert korbácsot, és le kell tenned.

A kényelmetlen tükör

Az én tükröm nem a cukiságot és a motivációs idézeteket veri vissza. Nálam a saját sötét oldaladdal nézel farkasszemet. Sokan megkérdezik, miért írok ilyen kíméletlen, olykor provokatív dolgokról ahelyett, hogy a tömegeknek szóló, népszerű tanácsokat osztogatnék.

Azért, mert nap mint nap döntést kell hoznom: a saját népszerűségemet építem, vagy írok valami olyat, ami mellbevágja azt az egy-két embert, akinek épp erre van szüksége? Sokszor egy fájdalmas felismerés, egy "csillagkapu" kell ahhoz, hogy valaki kiszakítsa magát a szenvedő magányából. Az alvó Csipkerózsikához sem egy kikövezett, kényelmes sztráda vezetett, hanem egy elvadult, szúró tövisekkel teli dzsungel.

Az önvád mint áldozatszerep

Kemény küzdelem eljutni oda, hogy a vezető nap mint nap kicsavarja a saját kezéből azt a fegyvert, amit egykor azért adtak a kezébe, hogy azzal "nevelje" magát. Sok-sok évnyi gyakorlás után ez az önbüntetés annyira rögzült sémává válik, hogy el sem tudja képzelni: lehetne ezt másképpen is csinálni.

Mi zajlik ilyenkor le a lélekben?

• Bünteted magad minden hibáért vagy elakadásért.
• Közben gyűlik benned a fájdalom és az igazságtalanság érzése, hiszen folyton "verve" vagy.
• Ez a fájdalom betol az áldozat szerepébe, amitől – vezetőként – még jobban utálod magad.
• Mindeközben pedig titkon várod a "külső feloldozást": várod, hogy valaki vagy valami megment, mert te már "eleget ütlegelted magad a normalitásért".

A megváltó nem jön el

Ám a külső feloldozás nem jön el. Vagy ha jön is, sosem úgy és sosem attól, akitől várnánk. Te pedig ott maradsz a jól ismert, fájdalmas sémában, miközben a haragod tudattalanul is csak gyűlik, hogy aztán majd a cégeden vagy a családodon robbanjon ki.

Ezért van ez a kíméletlen szabályom. Kényszerítem az ügyfelet, hogy legyen végre korrekt önmagával. Egy percet sem habozok emlékeztetni: "Látod? Megint ott a korbács a kezedben. Megint magadra veszed az áldozat palástját."

Amíg ezt a fegyvert te magad fogod, jogosan kucorogsz durcásan a bunkered sötétjében. Hogy bármi is változzon az életedben vagy a vezetésedben, a nulladik lépés: Tedd le a korbácsot.