Szervezeti Dinamika
Mikor már nincsenek körülötted „veszélyes” emberek – az a tragédia, amit te magad finanszírozol.
Ilyen az, amikor a vezető maga oltja el a fényt a saját irodájában.
A tragédia nem a külső körülményekben van. Hanem abban, hogy a környezeted már rég látja a falat, ami felé száguldasz – de senki nem meri megnyomni a féket. Vagy ha megteszik, te kineveted, ellehetetleníted vagy eltaposod őket.
Egy vezető sorsát az dönti el, hogy maradt-e még mellette legalább egy tökös, igaz ember. Aki nem tanácsokat osztogat, nem hajbókol és nem rajong. Aki képes tükröt tartani a „vágóhídon” is.
Miért jön létre ez az állapot? Minél nagyobb a hatalom, annál erősebb a mindenhatóság illúziója. A környezet elvárja a tévedhetetlenséget, a vezető pedig elhiszi magáról. Ez a nyomás a napos oldaladat belepréseli a sötétbe.
Minden önismereti hiány és jellembeli rés ilyenkor exponenciálisan felértékelődik. Te azt hiszed, kontroll alatt tartod a gyengeségeid, de valójában az elzárt „démonaid” már régen szabadlábon vannak.
Azokat hívod „nehéz embernek”, akik a biztonsági öveid voltak. Így végül csak a saját visszhangod marad az asztal körül. Egyedül maradsz az igazságoddal – ami nem fog megvédeni a piaci realitástól vagy a morális csődtől.
Ebben a fázisban a coaching már kevés. Itt egy külső „szikére” van szükség, amely felnyitja ezt a bunkerszerű rendszert, és visszaengedi a valóságot.
Az ügyfeleimnek az első találkozón ezt mondom:
„Nem azért vagyok itt, hogy népszerű legyek nálad. Azért vagyok itt, hogy legyen még céged és életed holnapután.”
Mélyfúrás — a heti mélyfúró levél
Ha szeretnél ilyen mélységű írásokat e-mailben, iratkozz fel a Mélyfúrásra:
Feliratkozom a Mélyfúrásra