A hatalom tükre: A legkegyetlenebb személyiségteszt

A legkártékonyabb vezetői hazugságok egyike, hogy a hatalom önmagában gonosz, és aki a csúcsra jut, az szükségképpen elveszíti az emberségét. Mégis, nincs ember, aki ne vágyna rá.

A legveszélyesebbek pont azok, akik a leghangosabban hirdetik: „Nekem nincs szükségem rá, én csak alázattal szolgálok.”

A hatalom neutrális

Tegyünk tisztába valamit: A hatalom neutrális. Nincs pozitív vagy negatív polaritása. A hatalom nem épít és nem rombol – egyszerűen csak hat. Hogy mi jön létre, azt kizárólag a hatalmat gyakorló személyiségének a motivációja dönti el.

Gyakran mondják, hogy a hatalom megrontja az embert. Ez tévedés. A hatalom valójában egy gigantikus nagyító.

Nem a kiemelt pozíció rontja el az embert. A hatalom csupán erővel ruházza fel azokat az elnyomott, titkolt, meg nem élt árnyékrészeket, amik mindig is ott lapultak a mélyben. Csak felnagyítja a belső világod rejtett dinamikáit. Ha valakiből egy kis hatalom is azonnal zsarnokot csinál, az nem a szék hibája – a szék csak megadta az engedélyt a már létező belső aljasságnak, hogy végre színre lépjen.

Az önismeret legkeményebb tükre

Itt jön a legkényelmetlenebb önismereti kérdés.

Folyamatosan kritizálod a hatalmat? Mindenáron bizonygatni akarod, hogy aki odafent van, az mind gazember? Állj meg egy percre. Vajon miért ennyire sötét a kép?

• Talán nem tőlük félsz.
• Talán a saját, elfojtott sötétségedtől rettegsz.
• Attól a felismeréstől, hogy ha te megkapnád azt a hatalmat, te is pontosan ugyanúgy visszaélnél vele.

Vagy úgy érzed, csak törvénytelen, csalárd módon juthatnál te is hatalomhoz?

A végső teszt

Mit tesz veled, ha megkapod a hatalmat? És mit tesz veled az, ha hiányolod? Ettől brutálisabb és pontosabb személyiségtesztet nem ismerek a vezetői világban.

Kevesen elég bátrak ahhoz, hogy belenézzenek ebbe a tükörbe, és meglássák a világos, illetve a sötét oldalukat felnagyítva.