A saját életedben ki játssza a főszerepet?

Már nagyon régóta tombol a „Győzd le az EGO-d” mozgalom, mintha az valami fertelmes és veszélyes dolog lenne.

Az ego egy latin eredetű szó, jelentése: én. Röviden összefoglalva: minden olyan dolog, amit az ember önmagáról tud, ahogy magát meghatározza, az az én.

A bevezető kérdés nagyon provokatív. Igen kevesen vágnák rá csuklóból azt, hogy Én vagyok a főszereplő! Majdhogynem illetlenség is ilyet mondani, mert rögtön beképzelt, egoista, sőt legújabban nárcisztikus személyiségzavarral rendelkező személlyé változna, aki kimondja.

Ki a vihar játssza el a te szereped?

Pedig ki a vihar játssza el a te életedben azt a szerepet, amit neked kellene eljátszani? Mi más is lehetnél, mint rendező és főszereplő?

Járjuk egy kicsit körbe a kérdést.

Jelentős számban vannak azok, akik a hitük mentén azt az elvet vallják, hogy az életükben a fő helyet Isten tölti be. A hitükkel nem is vitázom, viszont ez azt jelenti, hogy Isten eljátssza a főszerepet? Megteszi helyettük azt, amit nekik kellene?

Vagy igazán azt várja, hogy Ő megadta az utat, a célt, az elhívást és a személyes életfeladatot, s tessék azt becsülettel végigélni? Viszont szabad akarat van, akár más életet is lehet választani.

Az elásott talentum

Van egy nagyon érdekes rész a talentumoknál a Bibliában. (Máté evangéliuma 25:14-30). Itt van egy cseppet önbizalomhiányos figura, némi félelemmel a lelkében, ő klasszik mellékszereplő a saját életében... Az Úr őt is szereti és rábíz értéket, amit gyarapítania kellene.

Mivel ő félelmében nem akarja vállalni ezt, inkább elássa, megőrzi felhasználatlanul azt, amit kapott. Mit gondoltok, a végén megsimogatják a pici buksiját? Egy túrót. Alaposan leteremtik, s jutalmul megy a külső sötétségbe, ahol beválthatja a balek pontjait savanyú cukorkára, hogy legyen min évődnie odakint.

Rövid tanulság: az Úr számonkéri azt, amit rád bízott. Vagy kamatoztatod, vagy gyűlnek a balekpontok. Szóval érdemes eljátszani a főszerepet, amit rád osztott.

Aprócska szépséghiba ott csúszik a történetbe, hogy nincs általános szerep. Mindenkire egyénileg szabják, és a saját ötletekkel rútul meg lehet járni. (Gondoljunk csak Mózesre és az ő két sziklacsapására: csak eggyel többet ütött, s mégis jól kimaradt Kánaán földjéből).

A mártírok és a zsarnokok

Na de nézzük a világ egyéb szegleteit, mert nem mindenki hívő.

Vannak azok, akik megpróbálnak folyamatosan másokért élni, másokat megtenni főszereplőnek. Ilyenkor gyakorta találkozom azzal, hogy ez tulajdonképpen egy játszma. A "főszereplő" a saját önbizalomhiánya mentén inkább megmaradna a kényelmesebb gyermek (mellék)szerepben. Viszont így folyamatosan baja lehet az egész világgal: hogy őt mindenki csak kihasználja, visszaél vele, folyamatosan felépíti mások bizniszét stb. Megteremtve saját szenvedéstörténetét, hátha végre annyira fájni fog, hogy megengedi magának a főszerepet.

És nem utolsósorban ott vannak a túltolt főszereplők, akik nemcsak a saját, de mindenki életében is el akarják játszani a főszerepet. Többnyire rá is cuppannak az eggyel feljebbi kategóriára...

Egyébként felszabadító élmény beleállni a főszerepedbe! És nem mellesleg ilyenkor folyamatosan elkezdenek a megerősítések megérkezni hozzánk... nem mintha addig nem jönnének, viszont ilyenkor már észre is vesszük őket.
A függönyök felgördültek, és a lámpák kigyúltak... Te mikor lépsz színpadra?