Különszám • Gondolattöredékek
Egyperces gondolatok, szösszenetek és kíméletlen igazságok – tisztán, mint a kávé.
Az önsajnálat olyan, mintha a lelkedben nyitnál egy fekete lyukat. Mindent magába fog szívni, ami feltölt, örömet vagy önbizalmat ad, és nem marad más, csak a nagy fekete semmi...
A szabad akarat, szabad önkínzás.
Az utóbbi viszont sokkal népszerűbb.
Az egyik legértékesebb, amit elveszünk a gyermekektől, az a NEM mondás képessége. Szülőként nehéz, mikor a gyermekünk NEM-et mond, és plusz energia utána mégis megegyezni vele. Viszont ha szüntelenül meggátoljuk, hogy nemet mondjon, akkor felnőttként majd szintén nem mond nemet.
Hosszú, hosszú órákat töltök felnőtteket fejlesztve, felszabadítva őket, hogy NEM-et mondjanak végre, és ezzel szabadok legyenek a saját életükre IGENT mondani.
Üres, kiürült, akkor kuka?
Vajon mi marad a csészében, mikor kiittad a kávét belőle? Marad benne egyáltalán valami, vagy csak mosatlan lesz belőle, valami tisztátalan dolog?
Amíg tele a csésze, minden kortyban ott a kávé “teste”, egy intenzív nyers, katartikus élmény. Megragad és felráz, érzed az erejét, karakterét, hogy tetszeni akar neked. Mikor kiürül... Benne marad a kávé lelkének lenyomata. Az illat és aroma olyan elegye, amiben a kávé titkokat suttog el önmagáról. Vajon hagyod mesélni?
Sokszor azt tapasztalom, hogy az emberek egymással hasonlóan viselkednek. Kell a másik teste, ereje, szépsége, jókedve, a vele való intenzív élmény. Viszont fogalmam nincs, ki is ő valójában, a lelkéhez nem kerülök közel. Amikor pedig a test elfogy vagy jön egy jobb, csak egy mosatlan csésze marad.
Hagyd mesélni a kávét. Idd ki és élvezzed, majd tartsd meg még a csészét, ne engedd, hogy elvigyék tőled, s szívd magadba a lelkének titkait. A kiürült az nem üres, ez egy paradoxon. Aki érti és érzi is ezt, annak egy gyönyörűbb világ nyílik ki.
Akit gyermekként leuraltak, az felnőttként maga választja azokat az embereket és helyzeteket, ahol uralkodhatnak felette!
Van egy hihetetlenül érdekes, izgalmas és egyben pokolian fájdalmas játszma. A "majd értem megváltozik, ő majd végre szeret engem…"
Mi történik ilyenkor? A bennünk élő gyermeki énünk keresi a múlt szenvedéseire a feloldozást. Szenvedélyes kapcsolatokba keveredik olyan partnerekkel, akik felidézik benne az őt ért sérelmek emlékét. Mindez azért, hogy végre eléggé fájjon, és így felszínre jöhessen mindaz, amit évekig eltemettek. Ez az ára a szülői hatalommal való visszaélésnek.
Amikor valamiről nem beszélünk, az nem is létezik?
Éppen ellenkezőleg… észrevétlenül megmérgezi a mindennapjainkat, és a siker előtt fél méterrel vet gáncsot a lábaink elé, hogy a célvonal előtt essünk pofára.
Nem beszélni mindig fárasztóbb és károsabb, mint kinyitni és szabaddá válni. Ha most beszélsz, lehet, később nem kell gyógyszert szedjél. Ha most kinyitod, lehet, nem veszted el!
„De pofonért ma sem megyünk helybe, ami akar, ideér…„ (Geszti Péter)
Mért szaladok be tátott szájjal abba a bizonyos erdőbe? A fenébe, már megint házhoz mentem a pofonért!
A terapeuta, pszichológus, coach nagyon egyszerűen fogalmazva abban segít, hogy ne menj házhoz a pofonért. Tudd megvárni, hogy találjon meg az, amelyiknek el kell jönnie hozzád. Amikor szembesülsz azzal, mennyivel kevesebb jön, és azok mennyivel gyengébbek – mert jól elfáradtak, míg megtalálnak –, érzel rá az életed igazi ízére.
Mert neked csak citromot teremhet az élet! Ki szerint?
Ahhoz, hogy az ember felnőttkorára kellően sötétnek tudja látni önmagát, éveken keresztül hatalmas energiákat kell abba fektetnie, hogy folyamatosan őt leértékelő impulzusokat kapjon. Kétségbeejtő lenne olyan felnőttek között élni, akik elég jónak érzik magukat… Mit is tudnánk kezdeni ezzel… Ejsze bele is pusztulnánk a nagy jó dolgunkba.
Marad-e a világnak olyan szeglete, ahol a férfi lehet egyszerűen csak férfi?
A mai világhoz képest az őskáosz csak egy 25 darabos puzzle, amit éppen a 3 éves Marcika most borított ki a dobozából…
Ma sok-sok fiúgyermek úgy nő fel, hogy nagyon kevés kapcsolata van az apukájával. Így a férfikép, amit tapasztal, csak közvetített – ebbe pedig a múltban történt fájdalmak jelen elfojtott dühe vegyül, és a férfit valami piszok disznóvá transzformálja. Mintha alapállapot lenne, hogy a férfi gyermeteg és felelőtlen, és elvárt, hogy ennek az ellenkezőjét bizonyítsa!
A siker és a kockázat egyazon érmének a két oldala. Minél kisebb kockázatot vállalsz, annál kisebb siker lehet a tiéd.
Amelyik sikerért nem küzdöttél meg a hozzá tartozó kockázattal, az ellened fordul s darabokra tép, mint a farkas, amit nem magad szelídítettél!
Dicsérsz vagy manipulálsz?
Ha azt mondom, hogy a gyermekkori dicséreteid többségében arra voltak visszajelzések, hogy teljesítetted a mások által tőled elvártakat... Akkor most engem dicsértek meg, vagy azt a képet, amivé formálni igyekeztek?
A Bill Gates effektus!
Sematikusan vázolva: Adott egy termék-előállító, akinek lövése nincs a saját produktumának valós piaci értékéről, és van Bill papa, aki tűpontosan látja. Majd anélkül, hogy a ködben bolyongó alkotót felhomályosítaná, megveszi azt egy kis „apróért”, majd begyűjti a nagy zsét!
Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt, aki kihasználja a lehetőségeket, pofátlan törtetőnek állítsuk be! Pedig ha én kértem egy árat és ő azt kifizette, miért lenne visszaélés? Elképesztő energiát és pénzeket tolnak cégek és egyének marketing eszközökbe 5-10% növekedés reményében, miközben az önértékelésük mentén 1000%-ot buknak, azaz keresi meg más helyettük a nagy pénzt.
Pár kérdés, amin lehet töprengeni:
Vigyázat, a határok néha elég vékonyak.
Amíg az ember lelke a múlt sebeivel küzd, maga is sebeket oszt azoknak, akik itt és most szeretik.
A terápia az a folyamat, amiben korrektül elszámoltatsz, hogy a jövőd ne tegye tönkre a felhalmozott tartozás.
Indiana Jones és az elásott tető
Mek-Elek sárgul az irigységtől, mikor a gondosan megépített tetőt a levegőbe vetjük, és vadul elkezdünk ásni alatta, remegő gyomorral mantrázva: "Kész leszek addig, míg visszazuhan." Persze nem leszünk, végül a nyakunkba szakad…
Választhatsz: tisztán nem vagy magad, vagy piszkosul önmagad leszel. Istennek hála a fürdőszobát már feltaláltuk, és a szappant is.
Ha szeretnéd megtudni, kiben milyen jellem lakik, ajándékozz neki egy kis darabot a bizalmadból, majd figyeld, mit kezd vele.
A jellemes szárnyakat kap, és önmagát megtöbbszörözi vele. A jellemtelent pedig csalásra, hazugságra és átverésre bátorítja. Mindig hajlandó vagyok megkockáztatni egy kis „balekságot”, hogy a jellem napvilágra jöjjön.
Az emberi psziché nem képes torzulás nélkül hosszú ideig viselni az abszolút, korlátlan hatalom súlyát. Egyszerűen a véges lelkünk nem bírja a végtelenség hatalmas lehetőségét. Bárkit is ültessünk trónra, ha sokáig tartjuk ott, végül egy megroppant elme álomvilágában ébredünk reggel.
Széljegyzet nőnapra…
Idő kell, míg férfiként megértjük: nő hordozott a szíve alatt kilenc hosszú hónapot, testében formálódott testünk... Ahogy cseperedünk, társat keresünk bennetek, mert nélkületek nehezen látjuk a világot teljes pompájában. Mi hajtunk és építünk, viszont a házból Ti készítetek otthont.
Bolond most a világ, viszont a férfi itt léphet színre, hogy a kapott biztonságot így visszatérítse. Mert egykoron anyánk volt védelmező tigris, ki harapott, ha bárki fenyegetett – most a lovagok ideje elérkezett.
A hazugság az a vakolat, amivel próbáljuk elfedni lelkünk fájdalmas dolgait. Viszont elkerülhetetlen, hogy pont a legrosszabbkor hagyjon cserben a fedés, és nyakunkba szakadjon a nyers valóság, porrá zúzva azokat a kedves dolgokat, miket a füllentéssel szereztünk meg.
Szenvedély vagy élvezet?
A világot és egymást felhabzsolják az emberek, így egyre kevesebb „éghető” anyagot hagyva... maradnak a fizikai és lelki sivatagok. Mi lesz, ha a világból eltűnik a szenvedély, és csak az élvezet hajszolása marad?
Mikor gyúlt szenvedély benned, és hagytad, hogy teremtsen? Ma csak azt tudjuk élvezni, amit elődeink szenvedélye megteremtett számunkra… Ha mi nem teremtünk, vajon gyerekeink mit aratnak majd?
Mit mond a székely, mikor Murphy nehezíti a napját?
"Erőst ma nem haladtam, de azt legalább nem kapkodtam el…"
Az elakadás nem más, mint felkészülés a következő szintre.
Te döntesz, hogy izomból megpróbálsz szabadulni a dagonyából, többnyire másokat is sárba rántva és taposva, vagy megoldod azt, ami elakaszt, és élvezed, hogy szabadon távozhatsz.
A mazochizmus nem alap, hanem feláras extra...
A konfliktusaink nem mások, mint a lelki elakadásaink javítására tett kísérletek.
Konfliktust kerülni annyi, mint fenntartani a bennünket botlasztó dinamikákat. Fél lépésre vagyok a máglyától, tudom... Eretnek gondolatok ezek, hogy a konfliktus az előremozdító, javító, számunkra gyógyító lehet.
Ki nevet a végén a Go szabályaival?
Próbáltál már „Ki nevet a végén”-t játszani a Go szabályaival? Sem a bábú, sem a tábla nem talál... Tud ez zavart okozni, mint bokszutcában a megszoruló anya, kiakad az ember ilyenkor, mint magolvadáskor a doziméter.
Gyakran telik el úgy az életünk fele, hogy nem találjuk a „játékunkhoz” szükséges szabályokat. Katartikus élmény, mikor rájövünk: ezen a táblán lépni kell, hogy haladjunk.
Mentális axióma:
Minden kimondott NEM teret ad egy közelgő IGEN-nek.
Sokat hallom, hogy "az élet leosztja a lapokat, mi meg játszunk vele jól". Ember, még a pókerben is lehet lapot kérni! Igazi bölcsesség az, hogy tudom, mikor melyik lapot dobjam el, és helyette húzzak egy másikat. Az emberek többsége szorongat egy csomó rossz lapot a kezében félelmében. Mégis mi lenne, ha eldobnád? Egy rossz lappal kevesebbet tartasz a kezedben.
Uraim tisztázzuk:
Erich Fromm szerint: „Az anya szeretetét nem lehet elnyerni, az vagy van, vagy nincs, mindössze annyit tehetek, hogy bizakodom.”
Istenem pedig, teperünk érte rendesen! Tanulság fiainknak: ha nem érzed anyád szeretetét, ne teperjél érte, tedd a dolgod és bizakodjál.
Amikor a saját életünktől összesz@rjuk magunkat, elkezdünk inkább mások életével bajolni...
Lehetsz szurkoló vagy utálkozó közönség mások mérkőzésében, vagy hős a saját köteleid között. Lehet, élvezed, hogy a földre kerülőn nevethetsz egy nagyot... viszont, még ha a földre is került, Ő játékban van.
Nárcisztikus párral való szakításkor annyi esélyed a rendezett, korrekt lezárásra, mint boszorkánynak az inkvizíció előtti empátiára. Vagy elfogadod, hogy a népirtó diktátor jámbor óvodás hozzád képest, vagy szélmalomharcba kezdesz az igazadért. Diktátorjelmezben még mindig nyugodtabb álmok várnak…
Hitelesség az, ahol a látszat fedi a valóságot.
A Titanic kapitányának utolsó gondolata:
Ha ez most nem a Monty Python, akkor über nagy gáz van…
Az óceán mélysége
A mélység adrenalin, én pedig függő vagyok, a felszínt unom, mint egyesek a tízes misét. Az élet élvezete furcsává tesz, nem hiszed? Kávéztál már úgy, hogy elvarázsolt a presszó zamata, és a kiürült csészébe száradó kávé illatát szagolgatva élvezted a szádban lecsengő zamatot?
Ha minden kell, inkább legyek furcsa, mint hogy az életet unjam.
Aki az igazság miatt távozna az életedből, azt hazugsággal kár ott tartani.
Palackposta
A palackpostához még kellett a hit, hogy az óceán áramlata pont akkor, oda viszi az üzenetet, ahol majd az találja meg, akinek el kell olvasnia.
Míg a külső világ felett erős uralmat gyakorlunk, belső világunkat bizonytalanul tátongó üresség emészti... Kell a hit, kell a spontaneitás, kellenek a véletlenek szenvedélyes egymásra találásai. Olyan jó, hogy nem tudok mindent, így míg élek, szüntelenül felfedezhetek.
Csak annak nyílik ki az óceán, ki elég bátor, hogy elmerüljön benne. Hasonlóan, feloldódás kockázata nélkül az élet is csak felszínes sepergetés.
1 + 1 = 0 — X ig.
Imádnivaló, ahogy a mentális, lelki folyamatok huncut mosollyal nyelvet öltenek a racionális matematikának… Az emberek kapcsolódása közben az egy és egy eredménye nullától X-ig terjedő szám. Itt az együttállás kiolthatja, csökkentheti, összeadhatja, vagy akár hatványozhatja is a két fél egyéni erejének összegét.
Minden út hazavezet, csak van amelyik hosszabban…
A fiú akkor válik férfivá, mikor maga veszi a ruháit, és abban ki is mer menni az utcára.
Szenvedélyeink megélése nélkül csak a megfelelési kényszerünk marad vigasztalásnak…
A belső tükör
Egy tükörrel születünk, amit a minket ért hatások karcolnak, homályosítanak, torzítanak, repesztenek, törnek – vagy épen ellenkezőleg: fényesítenek, élesebbé, ragyogóbbá tesznek. Felnőttként ebben a tükörben látjuk magunkat, környezetünket, társunkat… csak visszatükröződés által észleljük a valóságot.
Nincs lehetőség cserére, sem foltozásra... az igazi békét a tökéletlen felület tökéletes használatában kapjuk.
Az ellenségkép
Az ellenségkép azért kell, hogy a figyelem kifelé irányuljon, így láthatatlanná váljon a belső világ működési torzulása. A jobb működés felé taszító, változást generáló indulat ilyenkor kifelé, terméketlen gyűlöletként pocsékba megy.
Paradox módon könnyebb mást gyűlölni, mint megharcolni önmagunk szeretetéért.
Ha Csíkba indultál, tök mindegy gyalog vagy eszközzel utazol, nem fogsz a Vásárhely táblához megérkezni…
A mai világban pont ez a gond! Hogy eszközöket árulnak célokhoz, azoknak, akik egészen más célok fele tartanak. Utálom az igazam, mert abban mindig ott van a másik szenvedéstörténete...
Mikor látom a táblákat, még adjak hatékonyabb eszközöket, hogy gyorsabban odaérj, ahova nem is szerettél volna eljutni? Ennyire csak nem lehetek gonosz… Inkább szembe állok veled a táblánál, elállom az utad provokatív kérdésekkel, visszatükrözöm a feliratot és megkérdem nyíltan: biztos ide szeretnél eljutni?
Vállalom, hogy megutálj, haragudj, vitázz, szélsőséges esetben ott hagyjál és a világ kóklerének nevezz… Mert mikor szerződünk, te azt tűzted ki célul, hogy Maros megye fele veszed az útilaput… Mint segítő, max ennyit tudok megtenni. Belekapaszkodni a jelekbe, és megpróbálni ott tartani, míg elolvasod és döntesz, biztos ezt akarod.
Ezek a gondolatok kávé mellett születtek. Olvasd őket úgy, mintha leültünk volna egy feketére az asztal két oldalán.
Mélyfúrás — a heti mélyfúró levél
Ha szeretnél ilyen mélységű írásokat e-mailben, iratkozz fel a Mélyfúrásra:
Feliratkozom a Mélyfúrásra