A beárazott félelem, a nyereséges másik arca

Pszichoszociális-gazdasági átalakulás van folyamatban, amit olyan könnyen látunk át, mint amilyen csuklóból olvassuk ki az első hangyányi szót.

A régi modelljeink még nem tudatosították, de az összeomlás előtti, utolsó súlytalan pillanatot élik meg. Mint mikor magunk alatt vágjuk a fát, és a végsőt toljuk vidáman a fűrésszel a nagy reccsenés előtt.

Amikor a félelem mozgatja a piacot

Jelen pillanatban a félelem mozgatja a piacot és ez szabja meg az árakat, a spekulánsok tobzódnak a gyönyörtől, mert ők már az atomháborút is beárazták.

Aki most azt gondolja, hogy a növekvő árak a valós hiányon és a realitás talaján állnak, annak a jóhiszeműsége már klinikai kórkép.

A nyersanyagpiac terén olyanok vagyunk, mint a kölykök, akik a körtefa alatt brunyáltak, és utána megéhezvén, onnan szeretnének enni, próbálják szétválogatni, hogy "hát ez sem pisis, meg az sem pisis". Mert – ugye – minden, ami a nagy medvétől jönne, az pisis, csak hát az része a nagy fának, ahonnan eddig mindenki evett. A másik fa meg olyan messze van és cseppet rizsporos, meg a medvével is haverkodik, az meg milyen már.

Na, szóval ez a szankció-tetrisz már nem is olyan vidám dolog, mert egyre kevesebb a találó alakzat. Szóval van az ureás (nem a kézápoló, hanem a tilos) és a félelem, hogy nem jut elég nekünk. Innen kezdve az ár már tulajdonképpen mindegy, mert bármennyibe is kerül, veszünk jó sokat, mint pár napja naftát. Igaz, literenként buktunk egy-két lejt, de legalább ezer litert megvettünk, hogy a veszteség biztosan jelentős legyen. Ne nevess, mert te is ott álltál a sorban éjfél előtt pár perccel!

A túlélő gazdaság anatómiája

A pánik nem a normális pszichés működés mentén folyik, vagyis normális, csak máshogy. Mint ahogy Székelyföldön mondják: kacagunk, kacagunk, csak nem egyformán.

Nem csak a szabályok változtak meg, az egész játék megváltozott: a jóléti társadalom és gazdaság kényelméből a túlélő gazdaság és társadalom vad, ösztönös világába csöppentünk.

Igaz, még nem látjuk, próbálunk "Gazdálkodj okosan!"-t játszani a Rizikó-táblán. Lesz-e szerencsénk? Vagy takarékbetétkönyv, kanapé és új lakás, persze hitelből. Ha nem alkalmazkodunk, akkor a kérdés gyorsan leszűkül a "lesz-e kaja és meleg a szobában" kritikus maslow-i alapszintre.

Hazárdőr vagy megfeszített munka?

Soha nem volt még ekkora szükség a józan eszünkre. Hogy amikor mindenki csapatja a vegyesboltba egy baksznyi olajért (aminek egy része a kukában végzi majd), le tudd állítani az autót, amibe bepattantál, hogy megelőzd a szomszédot. És némi légzőgyakorlat után játssz egy jót a gyerekkel, vagy igyál egy finom teát az asszonnyal odahaza.

Ami most a zűrzavaros jövőből kibontakozni látszik, egy újabb pénzügyi átalakulás, amiben a régi bukása és egy új felemelkedése van benne. A tőzsdék olyan szilárdak, mint a kezdetekben az amerikai űrprogram. Egy igazán vad rodeó vár a papírtulajdonosokra, és igen sokan lesznek, akik nem nyereséggel távoznak a buliból. Viszont kevesen mesés vagyont halmoznak majd fel, ez mindig is így volt, és most sem lesz másként.

Cégvezetők, itt az ideje egy alapos leltárnak!

Felmérni minden merevséget okozó dinamikát pénzügyi, szervezeti és pszichés területen, és amit csak lehet, kivenni a saját rendszerből, mert rugalmasság nélkül törés lesz a vége. Akik úgy készítették az üzleti terveket, hogy a gazdaság növekedni fog, és erre építették a hiteleik törlesztését... hát na, a Titanicon is végig húzták a zenészek a talpalávalót.

Összegezve: a végtelen lehetőségek tárháza nyílt ki, a mérhetetlen veszteség feneketlen kútjával együtt. Stabilan megmaradni és haladni, na, az rengeteg munkába kerül. Lehet választani: hazárdőr vagy megfeszített, éber munka, és semmire nincs garancia.

Ja, majd elfelejtem, tömegesen keresnek statisztákat, akik fizetik majd az átalakulás cseppnyi költségeit. Most érdemes inkább szerepet választani, mint statisztálni…